Hírek a Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület háza tájáról
Kiállítások sorozata indult Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében március elejétől.
A Tímárházban a Nőnap alkalmával, „Alkotó nők” címmel, a DEMKI felkérésére, két alkotónk mutatkozott be: Bodóné Ujvári Éva szövő és Terdik Angéla népi iparművész, fazekas.
Az Új Városházán a Radics család, Radics László, népi iparművész, a Népművészet Mestere és fia, Radics Zoltán a nevezetes debreceni mézeskalács múltját és jelenét mutatta be a Debreceni Értéktár jóvoltából.
Nádudvaron kiállítást rendeztek Katonáné Kalmár Terézia hímző, mézeskalácsos népi iparművész emlékére, aki egy éve hunyt el. A bemutatót egyesületünk tagja, Sütő Brigitta a Népművészet Ifjú Mestere, népi iparművész rendezte a város Művelődési Központjában. A megnyitó alkalmával Nádudvar polgármester asszonya majd egyesületünk titkára, Virágos Lajosné Kozák Anikó és Szmeló Judit, a NESZ mézeskalács szakmai bizottsága elnöke emlékezett egyesületünk egyik alapítójára, Katonáné Kalmár Terikére, munkásságára.
Előzetes
Székházunkban a Népi Mesterségek Házában új szakkörök indulnak a hónap végén. A paszományos szakkört Kiss Árpádné paszománykészítő népi iparművész, a Népművészet Mestere, a varró csoportot Dobosné Hajdu Anikó és Virágos Lajosné Kozák Anikó vezeti.
Készülünk a Húsvétra. Március 25-én Ujváry Mária, tojásdíszítő népi iparművész lesz a vendégünk, aki a gömöri tojásdíszítés hagyományos értékeit mutatja be és tojásdíszítő foglalkozást tart a hozzánk érkező érdeklődőknek. Lesz még egy alkalom arra, hogy a tojásírás hagyományait elevenítsék fel a látogatóink: a Motolla Egyesület április 1-én tartja foglalkozását, melynek helyszíne a Népi Mesterségek Háza lesz.
Az Alkotóházi Hétvége tervezett programjának címe a Népi Mesterségek Házában: „Újrahasznosítás” a kortárs népművészetben. A március 31-i rendezvény során beszélgetés és ötletbörze lesz. Arra a kérdésre keresünk közösen,- elméletben és gyakorlatban- választ, hogy mi legyen azoknak a régi, még értéket hordozó textileknek, kerámiáknak, bútoroknak a sorsa, amelyek megkoptak, divatja múltak, fel és megújításra szorulnak. Példákon mutatjuk be, hogyan kerülhetnek vissza mindennapjainkban, értékeink közé ezek a tárgyak.
Úgy gondoljuk, hogy a kézműves értékek „újrahasznosítása” mindennapjaink problémája, meg kell keresnünk az örökségünk megőrzésének ezt a módját is.
